2013. augusztus 4., vasárnap

Egyedül ...

Régebben nem szerettem egyedül lenni. Féltem tőle. Az idő múlásával aztán megtanultam, miért is jó elvonulni, kicsit magányosan, csöndbe lenni. Csak figyelni magamat, befelé fordulni, elcsendesedni, és várni...
És egyszer csak jött az áttörés ... a sok meditáció, a sokféle könyvben olvasott dolog, a sok hely ahol voltam és mindig kaptam valami újat önmagamról ... hirtelen összeállt és el kezdett bennem valamit megváltoztatni...
 ... és kezdett derengeni, hogy ki vagyok én és hogy mit is szeretnék csinálni ...

Régebben azt gondoltam, ha mindig és mindenhogyan vagyok valakikkel, akkor nem vagyok egyedül, pedig ez nem igaz. Ez csak az emberi elme "csalása", hogy ha nem vagy egyedül (ha tömegben, társadalomban, társaságban vagy), olyankor nem kell azon lenni, hogy ki vagy te, nem kell szembenézned önmagaddal ... mész a tömeggel és ennyi. Nem kell kiríni, nem kell felelőséget vállalni, önállónak lenni, csak menni kell, tenni a dolgunkat, dolgozni, hazamenni és el lenni a kis családunkkal. Azt éreztem, hogy elég ezekből a szerepekből, én már láttam, hogy milyen jó békében lenni önmagammal, és már nem akarok megfeszülve elvárásoknak megfelelni, amik nem engem adnak vissza. Én már olyan akarok lenni, amilyen legbelül vagyok, és ezt szeretném a külvilágnak is megmutatni. Nem vagyok minta szülő, minta gyerek, minta ... minta ... minta .... NEM. ELÉG volt. Olyan vagyok amilyen, és már nem akarok semmilyen más lenni. Nem akarok többé szerepeket, amiket mások aggatnak rám. Én, én vagyok és ezt tudom adni. És van akinek tetszik, nagyon jó;-) és van akinek nem, és ez is így van jól. Nem vagyunk egyformák.
Ez a lényeg szembe nézni a tükörrel, lesz ami lesz. Nem baj, ha nem az vagyok akinek 9 évesen megálmodtam magamat, az akkori külső ingerek alapján alkotott elvárásoknak megfelelni nem kell. Nincs vastag betűvel szedve, hogy nekem ilyennek meg olyannak kell lenned. 
Iskolát végeztem, mert úgy éreztem ezt kell tennem. Aztán dolgoztam, mert úgy éreztem ez a helyes, DE(!) hogy én itt legbelül milyen munkára vágytam volna igazán, azt soha még csak meg sem néztem eddig, ami valljuk be, azért elég szomorú ... És így indultam el szépen lassan egyre beljebb és beljebb az utamon. Szabadítsd fel magadat, mert csak saját magad zártad el a belső éned, valahova jó mélyre... 
Amíg nem mersz nagy levegőt venni és kilépni a tömegből, megnézni, hogy ki is vagy te valójában, addig miről beszélünk ... hogy mondasz bármiről is úgy véleményt, ha még magadat sem ismered igazán. Mindig légy hű önmagadhoz, tedd azt, amit a szíved diktál és akkor nagy baj nem lehet... ne feledd... vagyok, aki vagyok:)
 ... nem egyszerű és nem is rövid az út ... DE elindultam rajta. Ha van kedved gyere velem ... és nézd meg, hogy mennyire klassz dolgok vannak a színfalak mögött, nem tagadom, volt és lesz is még sírás is, de megéri hidd el ... és tudod mi lenne még jobb ... ha te is megmutatnád nekem, hogy TE ki vagy? 

Hála mindenért.

Kép forrása - http://coffilife.blogspot.hu/2011_04_01_archive.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése