Csilisen Új Évet mindenkinek ... 

2014 új év, új remények ... 

Ha belegondolok, hogy mikor az általános iskolába mentem és az anyukám magyarázta nekem, hogy ide 8 évig fogok járni ... úgy éreztem nincs min gondolkodni, 8 év, rengeteg idő, ennek soha sem lesz vége ... innét soha sem fogok elmenni. Hát mégis csak eljöttem ... idén 20 éve, hogy végeztem az általános iskolával ... 2014.

2014. Vajon mit tartogatsz nekem?

Azt nem tudom, de hogy én mit szeretnék, hogy tartogasson, azt már annál inkább. Mint minden évben idén is körvonalazódott bennem, hogy mit is szeretnék, tenni, illetve nem tenni, vagy változtatni magamon, illetve az életemben.

Folytatom a meditációt és még mellé keresek magamnak legalább egy - két dolgot, ami egy kicsit az agyamat is megtornásztatja a szürke hétköznapokban. Úgy néz ki, hogy indít az egyik általános iskolai osztálytársam egy olvasókört, könyvklubot, vagy kinek, ahogy tetszik. Kurta - furta az élet, mert vagy 20 éve nem tartjuk a kapcsolatot, pedig anno nagyon jó barátnők voltunk, és most mégis, valahogy 20 év után újra összefújt minket a szél. A játszótéren, két kisgyerekes anyukát hol máshol ... és rám írt Facebookon később, hogy nem érdekelne - e ez a kör ... szóval elsőre megtetszett a gondolat és bejelentkeztem, kiváncsian várom, hogy milyen lesz. És továbbra is nyitott maradok minden újra ki tudja mit sodor még felém a szél :)

Szeretnék fogyni, illetve mozogni valamit. Nem holnap, majd jövő héten, hónapban, évben, hanem most. Ez egyelőre pipa, mert végre használom az elipszisünket (eddig csak a törölközőket, meg az ágynemű huzatot szárítottam rajta), és tervbe vettem, hogy keresek végre valami olyan sportot, amit szeretek is csinálni, és nem csak "muszáj"-ból megyek, mert tudom, hogy az kell/ene ahhoz, hogy formálódjak. Ezen még gondolkodnom kell, hogy mire is menjek, mi motiválna annyira, hogy legalább heti kétszer lelkesen elinduljak otthonról.

A család étkezését is szeretném megreformálni kicsit ... eleve igen csak szűk határmezsgyék között mozog  a főzési tudományom ... bővíteni szeretném, és ha már új dolgok felé fordulok ... akkor az egyik nagyon kedves ismerősöm:) inspirálására kipróbálom a paleolit táplálkozás azon részét, ami kimondottan családos, kisgyerekes anyukáknak íródott ... és olyan alapanyagokból, ami könnyen beszerezhető és megfizethető ... elvileg családbarát recepteket tartalmaz mindenféle szempontból ... hát lássuk ... illetve kóstoljuk ... 

Tehát mozgás, agymunka, poci rendben. Nézzük csak a nagyobb terveket. Idén év vége fele jön el az ideje  annak, hogy visszamenjek a gyerekek mellől dolgozni ... két éves lesz a kisebbik fiam. Azt hiszem ez nagyon nagy változás lesz a családomban mindenkinek. A nagyobbik fiam értetlenül nézett rám, mikor mondtam neki, hogy anya dolgozni fog menni. "És akkor ki lesz itthon? Ki fogja itthon rendezni a dolgokat?" Hát igen ... hogyan áll majd össze a család rendje, azt még nem tudom, de valahogy majd biztos megoldjuk.

Nagyjából első körben ennyi került fel a listámra. Egyelőre ezeken morfondírozom és próbálom beépíteni az életembe, aztán persze remélem jön még egy - két jó dolog a listámra. Nyitott vagyok 2014,  hozd csak a meglepiket.

Neked már meg van a terved idénre?

December elseje van ... és a Jézuska már figyel ...

December elseje, vasárnap van, ég az első Advent gyertya ... még pár nappal ezelőtt a barátnőimmel és a gyerekekkel közösen készítettünk egy koszorút mézeskalácsból ... nincs rajta örökzöld, ami az élet folytonosságát jelentené ... helyette a koszorú alap arra emlékeztet, hogy a barátnőm gyúrta a ragacsos tésztát és együtt "szabtuk ki" a karikákat ... a piros gyertyákat a kisfiam választotta és szállította oda az asztalhoz a traktorjának az utánfutóján ... a figurákat pedig a gyerekek maguk szaggatták és festették ki .... ha nem is a szigorú szabályok mentén haladva készítettük az Adventi koszorúnkat, azért még lelkesen várjuk a Jézuskát.

Szeretem a karácsonyi készülődést ... annyi mindent lehet tenni - venni ... igen tudom a sok munka, a bevásárlás, gyereknevelés, főzés, takarítás stb. ... mellett már nincs nagyon se idő, se kapacitás sokszor egy - egy apróság elkészítésére, DE mégis idén valahogy legyen ... jusson idő egy kicsit arra, hogy együtt csináljunk valamit Karácsonyra ... hiszen pont ez a lényeg a Karácsonyban szerintem ... készülődsz négy héten keresztül erre a nagy ünnepre ...  idén az a célom, hogy mindenkinek a gyerekekkel közösen készítünk valami kis apróságot, hogy próbáljam nekik megmutatni, hogy ez a fontos ... együtt lenni és alkotni valamit olyan embereknek, akikre szívesen gondolunk, szeretünk ... és imádom, ahogy közben lelkesednek 

Komoly kérdések merültek fel már a kisfiam részéről. Anya, a Jézuska belát a redőnyön keresztül is? ... Anya! Ha így bevágod az ajtót, akkor szerintem neked, nem hoz semmit sem ... Anya, tudja biztosan a Jézuska, hogy a szaxofonból már csak egy volt a boltban, sietnie kellene ... és a dinónak igazolt helye van az Adventi koszorúnkon, hiszen még nem látott Karácsonyfát, tehát ő is felkerülhet és várhat velünk együtt ... és még sorolhatnám ... 

Természetesen saját maguknak még mindig a TV reklámokból sorolják az ajándékokat, és nem a kézzel készített tárgyakról fantáziálnak ...  transformers baba mindent visz nálunk (egyelőre) ... de hát nem lehet mindent egy nap alatt megváltoztatni, és persze nem csak én vagyok hatással a fiamra, hanem a környezete is ... és ez így is van jól ... kicsit innét kicsit onnét, aztán majd ő eldönti, ha nagy lesz, hogy hogyan szeretné továbbvinni a Karácsony ünneplését ... már annak is örülök, hogy amit mi adunk a családnak, azt mi magunk készítjük el ... 

És nem utolsó sorban még a hiszti megszüntetésére is nagyon jó ez az időszak, mert ha azt a mondom, hogy a Jézuska már figyel, néha beválik ... elcsendesedik ... és átterelődik a fókusz arra, hogy mit lát, ki mennyire jó, és ki kap, illetve nem kap ajándékot a tőle ... és még mennyit kell addig aludni ... sokat ... ami neki lehangoló ... nekem viszont annál jobb ... több idő marad a készülődésre;-))

Szóval ne feledd még 23 nap van Karácsonyig, de a Jézuska már figyel, tessssék jónak lenni ... ;-)

FB ... se veled ... se nélküled ...

Mikor a gimis barátnőmmel emaileztünk és azt írta nekem, hogy mindjárt leszedi a FB-ről a képeket a gyerekeiről és küldi, azt hittem, hogy a mobil telefonjának a rövidítése - valamilyen Blackberry vagy valami ... 

Aztán kaptam egy másik emailt, amiben a blogomról beszéltek, és hogy látták a FB-on ... akkor meg azt hittem, hogy valamilyen blogos  oldalt vagy alkalmazást rövidítenek ... 

Igen "szégyenletes", ahogy az unokahúgaim mondják ... nem tudtam mi az a FB ... azaz Facebook, illetve, nem hogy nem esett le, még fent sem voltam rajta. Próbáltam érvelni azzal mikor felkérdeztek, hogy miért nem vagyok fent, hogy az IWIW - en "létezem" (immel - ámmal voltam ott csak fent), de simán rávágták, hogy az már kihalt a dinókkal, és mivel közel 3 éve én sem mentem fel rá ... így nem nagyon tudtam az ellenkezőjét állítani.

Olvastam, hogy ... a magyar aktív felhasználók száma a nyáron 4,6 millió ember volt. Majdnem a lakosság fele, és ez csak Magyarország ... azért nem gondoltam volna, hogy ekkora "úr" a facebook. Ez a pont itt már elgondolkodtatott, hogy közelebbről megnézzem, mi is ez. (A jó öreg kiváncsiság ... ;-) Rá tett még egy lapáttal, hogy többször beleütköztem abba a dologba, hogy annyival elintézték ismerősök, hogy nézzem meg rajta van a FB-on, nem olvastad, nem láttad a képet, feltöltést ... 

Az már még jobban felizgatta a fantáziámat, mikor a barátnőim, családom folyton mesélte, hogy megosztotta a blogomat, és ezt írták rá, és ő meg ő like-olta ... én meg ezekről a dolgokról mit sem sejtettem. Bevallom, valahol persze nagyon jó érzés, mikor azt látod, hogy sokan olvassák a cikkedet, a másik oldalon meg félelmetes, hogy azt sem tudtam, merre jár ... ki mit ír rá ... kicsit kiszolgáltatva éreztem magamat ... de ezt ezzel az egész írással felvállaltam, tudom, csak azért mégis ... más gondolni, meg megélni. 

Meg nem akartam úgy járni, mint régen mikor a faluban mikor még csak egy - két TV volt, így az emberek a szomszédba jártak, hogy nézhessék. Nem akartam én is mindig a "szomszéd" lenni, aki jött .. nézni ezt - azt ... az unokahúgaimnál, barátnőimnél az ő FB oldalukon.

És végül feladtam, beregisztráltam múlt héten. Elismerem van nagyon nagyon jó oldala is ennek a láthatatlan hálónak. Szuper látni régi arcokat, megnézni a fényképeket mi van velük ... (már like-olni is tudom őket!;-)). Könnyen összehozol egy csoportot, ami csak a tietek és nyugodtan, tudtok benne, úgymond zárt ajtók mögött csevegni ... jó hogy sok mindent látsz - hallasz, könnyedén meg tudsz szólítani embereket, hamar össze tudsz hozni egy találkozót.

Ami számomra ugyanakkor rémisztő is. Egy becsekkolás alatt több száz info ér egyszerre, nem is tudom emberek, hogyan tudnak priorizálni, és odafigyelni ennyi sok egyvelegben bármire is. Nekem sokszor az az érzésem, mikor kinyitom az oldalamat, mintha egy zsibvásáron lennék ... tessék csak tessék csak ... itt ez van, ott az van ... valaki vacsorát főzött ... feltett egy képet róla ... neki meg elindult a kisfia ... likeoltam ... közbe bevillant, hogy ketten ismerősnek jelöltek ... mit is akartam, miért léptem be?... ja igen... de közben valaki már megosztott egy jó könyvet, és nézem mi is az ... meg ja igen ő a volt szomszédasszonyom ... megnézem mi van velem, ismerősnek jelölöm ... elment egy óra és még semmit nem csináltam, amiért eredetileg felment, hogy az iskolámból megkeressem a csoporttársaimat, és megkeresem az egyik zárt csoportot, ahova jelentkezni akarok.

Veszélyes vagy te FB ... ha nem figyelek teljesen bekebelezel ... pedig még csak 5 napja vagyok fent. És amit én még nem igazán tudok megszokni, hogy minden kikerül az üzenőfalra, amit teszel, ha játszok valamit az is ... ha megjelölök valakit az is ... azért nekem ettől kicsit olyan lesz az egész feeling-je, mintha ha a "nagy testvér" figyelne ... persze mondhatod, hogy túl játszom a szerepem, és valójában kit érdekel ... de akkor meg minek van kirakva ... 

Szóval nem bántam meg, hogy beregisztráltam, de bevallom még nem tudom megszokni a ritmusát, nekem kicsit túl sok, és gyors ... talán majd idővel. De ha lassan elkopnék erről is, úgy ahogy az iwiw-ről is, akkor az sem baj, ezt is kipróbáltam ... van akinek nagyon megy, van akinek kevésbé.

Egy biztos ...  FB ... lassan behálózól mindenkit és mindent;-)

Kis emberek hétmérföldes csizmában ...

Mikor elkezdtem írni a blogomat, akkor úgy éreztem, hogy ez a saját gondolataimról, életemről fog szólni ... nem akartam úgy mond ingyen reklámfelületté tenni még csak nagyon véletlenül sem ... hát most nem leszek hű akkori önmagamhoz ... és kivételt teszek ... DE azt gondolom, ha ezt a történetet és ezt a nagyon jó hírt elolvassátok, ti is azt fogjátok mondani, hogy nagyon jól tettem.

Angyali szemek alapítvány - Ingyenes szemvizsgálat kisgyerekek (0-6 éves) számára Ajkán

Egy két gyerekes családnál a kisebbik gyermek szeme valahogy nem volt az igazi ... vitték orvosról orvosra, de senki sem tudta pontosan megmondani, hogy mi a probléma. Kicsit kancsal, kicsit fura, de még pici majd elnövi mondogatták az orvosok. De a kislány szeme csak nem javult, valahogy mindig ott lebegett a család fölött a gondolat, hogy valami nem stimmel ... És teltek múltak a hónapok,  végül másfél éves korában Zsófinál diagnosztizálták a retinoblastomát, szem idegeit érintő rákot. Műtéttel a jobb szemét meg tudták menti, viszont a bal szemét sajnos ki kellett venni.  

Azt hiszem ez a történet saját magárért beszél nem nagyon kell mit hozzáfűznöm. Becsülöm és tisztelem a család kitartását, erejét. És nemcsak, hogy nem törtek meg, hanem erőt merítve a történtek után létrehozták az Angyali szemek alapítványt. "Az alapítvány komoly célokat tűzött ki maga elé, melynek megvalósításával a betegség előfordulásának kockázatát minimálisra csökkenthetik, és közben olyan megelőző, figyelemfelkeltő, szemléletformáló programot is bevezettek, mely a gyermekes családok életét teszi egészségtudatosabbá."

És ami végleg kicsalta a könnyeimet, mikor a honlapjukat olvastam, az a logójuk alatti jelmondatuk ... a hihetetlen optimizmus jelképe, a történtek ellenére ... azt hiszem ez mindent elmesél ezeknek az embereknek a nagyságáról ...  " Az élet szép, akárhány szemmel is nézzük!"

Az alapítvány honlapja - www.angyaliszemek.hu

A jó hír pedig nekünk ajkai szülőknek az, hogy  a sógornőm, Maurer - Csite Ágnes jóvoltából az alapítvány ellátogat Ajkára, hogy itt is ingyenes orvosi vizsgálatokat végezzenek a kisgyerekeken.  Azt gondolom, ha ennyi ember fáradozik azon, hogy a gyerekeinknek jó legyen ... az a minimum, hogy elvisszük őket a vizsgálatra. Ne legyen kifogás, hiszen kb. 5-10 perces egy vizsgálat, ennyi igazán mindenkinek az idejébe belefér. 

Természetesen plakátokon is hirdetjük mindenhol ezt a vizsgálatot, de légyszíves tegyél meg te is annyit az ügy érdekében, hogy oszd meg másokkal ezt az információt, hogy minél több kisgyerek el tudjon jönni.

Az én két kisfiamnak már van időpontja. 

És a te gyerekeidnek? 

Hívd fel az Ágit és jelentkezz be!

Helyszín: Ajka, Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidőközpont, József Attila utca 30.

(A régi Fekete István Általános Iskola épülete)

Időpont: 2013. november 23 (szombat) dr. Maka Erika és november 24 (vasárnap) dr. Sényi Katalin

vár benneteket egy barátságos vizsgálatra, mind két nap 9:30 – 15:30ig.

Bővebb információért keresd fel az Angyali szemek alapítvány honlapját, www.angyaliszemek.hu vagy hívd Maurer – Csite Ágnest; +36-70-601-0000.

Nem tökölök ...

A férjem már két héttel ezelőtt hazacipelt egy nagy tököt, amit szépen kifaragtunk a gyerekekkel, beletettük a mécsest és gyönyörködtünk benne. Aztán a panel lakás szépségeinek köszönhetően 4 nap alatt megrohadt a melegbe, ki kellett dobnunk. Lassan itt a Halloween, Mindenszentek, Halottak napja ... és nincsen tökünk. Nem is igazán a történelmi hátterét szeretem ennek a töklámpának, hanem inkább a feeling-jét. Vacsora mellett meggyújtjuk közösen a gyerekekkel és úgy eszünk. Ez az egyetlen étkezés, aminél együtt van a család, tehát igen csak fontos  ... sokat dobna a hangulaton ... jó lenne egy töklámpa ... szóval a tavalyi és az idei év tapasztalataiból kiindulva, azt a rövid tényt megállapíthatom, hogy a fűtött panel lakást nem tudja hosszú távon kibekkelni a szegény tök ... mást kellett kitalálni ... a kisfiammal el kezdtünk újságokat nézegetni, hogy jó ötletet lophassunk ... és így jött a befőttes üveg sütőtöknek álcázva ötlet ... szóval most inkognitóban ülnek velünk az asztalnál a kiürült mézes üvegeink ... nem tökölünk idén többet a tökkel ... marad ez a verzió ... azért jövőre megint lesz tök, csak tanultam az idei évből és 30-dikán veszünk majd ... ;-)))

Persze, persze tudom, most mondhatjátok, hogy Halloween, meg sütőtök  ... „semmi” köze sincs a Magyarországon szokványos katolikus hagyományokból eredő és azóta nagyon sokat formálódó Mindenszentekhez, illetve Halottak napjához ... igen ... de szerintem amennyire kezdenek összecsúszni a hagyományok és a kultúrák ezen igazán nehéz már vitatkozni, hogy hol vannak a határok ...

És a fiatalok körében, ahogy nézem a kelta hagyományokból fakadó Halloween is egyre népszerűbb ... ha másért nem is, a lehetőségért egy újabb party-ra frankó kis jelmezekkel ... nekem is csábító, amikor az amerikai filmekben nézem a gyerekeket jelmezbe öltözve, csokiért járkálva házról – házra ... és látni, hogy milyen félelmetesen és egyben zseniálisan ötletesen vannak kidíszítve a házak ... ők aztán biztos elűzik a gonosz szellemeket ...;-)

Ne értsetek félre, hiszem, hogy ami magyar az a magyar és fontos a hagyományaink őrzése ... de valljuk meg a multi-kulti világában elég nehéz „kizárni a „külvilágot”” és nem felvenni néha egy – két új szokást ... hiszen, ha jól belegondolsz, több ezer év alatt mindenki egy kicsit igazított ezeken a napokon a saját hite, kultúrája alapján ... azt hiszem ezek az ünnepek történelmüket tekintve igazán senkié és mégis mindenkié, hiszen az a legfontosabb, hogy gondolj az elhunyt szeretteidre ... hogy hogyan, az már a te dolgod ... mi Jack töklámpájával (illetve annak imitálásával – egy - két töknek látszó tárggyal;-)) is megemlékezünk.

csilikisasszony@gmail.com

Forrás - www.bien.hu

Az előző blogbejegyzésemre nagyon sokan felkaptátok a fejeteket és páran meg is kerestetek, amiért igazán hálás vagyok, még a negatív kritikákért is, mert ebből tudok én is tanulni, és tovább építkezni ...  köszönet értük még egyszer.
Még jobb lenne, ha a blogon keresztül jeleznétek vissza, hogy mindannyian láthassuk a hozzászólásokat, de majd ez is meglesz idővel ... ;-)

Szóval hála mindenért ...

Még valami, páran közvetetten kerestetek meg ... így aki nem ismerne személyesen, annak megadok egy emailcímet, ahova írhat, ha van kedve ... (úgy látom a lelki dolgoknál nehezebben lép az ember a "színpadra" ... mindenki jobban szereti ezt a színfalak mögött intézni .. nem is baj ez, én ezt is megértem, sokáig én is így voltam ezzel) ... szóval az emailcímem - csilikisasszony@gmail.com

u.i. - néha lelépek a térképről pár napra ... suliba járok ... csak ha nem válaszolnék egyből a leveledre... ahogy gép közelbe kerülök visszajelzek mindenképpen ... puszi

NŐ! - Ki is vagy te?

Forrás - http://szappanbuborekbazart.blogger.hu/

Az előző bejegyzéseim kapcsán sokan megkérdeztétek, hogy szerintem milyen a nő? Az igazi NŐ?! Mindenkinek mást jelent, csak azt tudom megírni, amit én megélek ... Szóval mikor azt mondtam, írtam, hogy az igazi NŐ-t kezdem megérezni magamban, és kezdem megélni a nőiességemet, akkor én azt így értettem ... 

Olyan NŐ vagyok, akinek a család az első, a gyerekek. Hiszek a család szentségében, és mindenek felett valónak gondolom. 

Az számomra a természetes, ha együtt fekszem bele a gyerekeimmel a festékes bödönbe, és nem vagyok rest egy sima palacsinta sütés után sem takarítani fél órát, mivel a két lelkes kisfiam segít nekem, így néha a tojás a földön landol, a turmix teteje lemarad, a csokidarából több megy a kis szájukba, mint a sütibe ... de ez így van rendjén. Mind ezt úgy élem meg, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy együtt csináljuk a dolgokat. (És persze macerásabb, lassabb, meg persze melósabb is így a gyerekekkel együtt minden ... de nem érdekel, mert csak a csillogó szemek számítanak ... mikor azt mondják ... anya süssünk megint együtt muffint ... ;-)
Rengeteg kézi munkát csinálok a kisfiaimmal, amitől egyszerűen szárnyalok ... most egy sütőtök lámpa, egy zászló varrás, egy madáretető készítés stb. ... mindegy csak az ember, hadd legyen újra gyerek és csinálhassa úgy a dolgokat, ahogy szereti ... és tényleg sokat add, hogy a kreativitásomat, valamilyen formában meg tudom élni.

Szerintem egy NŐ társa a férjének. Egymást kiegészítve élik az életüket. Odafigyelnek egymásra, és meghallják egymás gondolatait, alapvetően úgy keresik az útjukat, hogy mindketten egy hajóban eveznek, egy irányba. 
A NŐ a meghitt otthon alapja, az ő szeretete, gyengédsége adja meg a családi béke alapját. A férfi akkor tud igazán férfi lenni mellette, ha tud kapcsolódni, látja, inspirálja,  meg tudja élni a mellette lévő NŐ-ből eredő szeretet, energiát. Egyenlő felek a kapcsolatban, és a család egysége számít nekik, nem az én.

Alázattal élek. Hálás vagyok azért, amim van. Hála az egész családomért és a barátaimért, hiszem, hogy nélkülük ma nem lennék itt és most, így, ahogy vagyok. Szerintem az igazi NŐ igen is látja a körülöttük lévő embereket és azok emberi nagyságát, és ami a legfontosabb, hogy ki is fejezi azt. Számomra ez egy nagyon nagy felismerés volt, hogy mennyire nem jelzem a társamnak, a családomnak, a barátaimnak, hogy örülök, hogy vannak nekem. Tedd fel a kérdést, mikor szeretgetted meg úgy igazán utoljára az édesanyádat, a férjed, feleséged, édesapád stb. és éreztetted vele, hogy jó, hogy van neked? ... nyomás ...

DE DE DE a NŐ nem csak ANYA és FELESÉG, illetve valakinek a gyereke, testvére ... rokona! Nem szabad hagyni, hogy itt merüljenek ki a "szerepkörök". Mellette még azért nagyon sok aspektusa kell, hogy legyen egy NŐ-nek. És én folyamatosan keresem és próbálom megélni a másik oldalaimat. Figyelem magamat, hogy mi az enyém és mi nem ... eddig ezeket a dolgokat éltem meg ...

Olyan NŐ-vé kezdek válni, aki hisz önmagában és a benne élő Istenben ... már nem azon akarok napi szinten stresszelni, hogy milyen nem vagyok (pl. magas, nagy mellű, csendes, elég megértő, kedves, mindig mosolygós stb. ), hanem azzal akarok megtanulni együtt élni, amilyen vagyok. El akarom fogadni magamat, és ezzel együtt szeretném megtanulni elfogadni a másságot is. 

Kezdem felismerni, hogy én NŐ vagyok, figyelem hol vannak a határaim milyen az értékrendem. Abszolút a tiszta, nyílt kommunikációra törekszem, és arra, hogy közben mindig HŰ legyek önmagamhoz, tiszteletben tartva a másik embert is. Nem kell, hogy egyet értsünk mindenben, ahhoz hogy egymással együtt, vagy egymás mellett tudjunk élni. Egy NŐ számomra abszolút a fair játékos képében jelenik meg. Pontosan tudja, hogy mit ad, és mit nem.

Mind ezek mellett, hiszem, hogy alapvetően a mi NŐ-k érzékenyek vagyunk a szociális dolgokra és fontos számunka, hogy a környezetünk is fejlődjön, felemelkedjen és ahol tudunk ott segítünk.

Forrás - http://szappanbuborekbazart.blogger.hu/

Számomra egy NŐ azt nézi, hogy milyen munkában tudja kiadni magából a maximumot, mikor pályát választ. Ezért szeretném én is olyan dologba tenni az energiámat napi szinten, amit szeretek, ki tudok benne bontakozni. Így elkezdtem egy új iskolát, és próbálom ki magamat egy teljesen más közegben, mint amit eddig megszoktam.

Járok meditációra is közbe - közbe, illetve mindig figyelem, és keresem a lehetőségeket, hogy tanuljak új dolgokat, illetve nyitott akarok maradni a folyamatos fejlődésre. 

Egy embernek van hobbija, ami csak az övé, és teljesen bele tud feledkezni, ki tudja kapcsolni a külvilágot, feltöltődik belőle. Fontos, hogy tartom magamat annyira fontosnak én is a hétköznapok sodrásában, hogy megálljak egy percre és igen is szakítsak magamra egy kis időt és azt tegyem, ami feltölt. A blogírás lett az egyik hobbim ... sokat ad nekem, hogy le tudom írni a gondolataimat, és bízom benne, hogy esetleg másokat is a belső út keresésére sarkallok vele.

Azt hiszem röviden most ennyi jutott eszembe, annak kapcsán, hogy milyen is számomra egy NŐ ... ;-)